Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A bosszú

                                A bosszú

   Az egyik legcsúnyább emberi tulajdonság a bosszúállás, s annak megvalósítása és végrehajtása. Többnyire se vége, se hossza az ilyesminek. Vannak vidékek, országok, ahol a vérbosszú generációról generációra öröklődik. Nálunk, hála Istenek, nem tartunk itt. De nemcsak öldöklő fegyverekkel lehet bosszút állni – vannak nagyon kifinomult módszerek is. Minél műveltebb a társaság, annál inkább, holott az ember fia elvárná az adott helyzethez illő morális magatartást. Sajnos, a valóság nem ezt igazolja. Nagyon sok példa van rá. Csak példának idézek egy esetet, amikor a magas műveltségű vezérigazgatóval a munkatárgyaláson egyet nem értő alacsonyabb beosztású vezető munkatárs az elhangzott kritikáért csak úgy véletlenül másnap raktárellenőrzést kapott.

Ilyen példát majd mindenki fel tudna hozni akár a közéletben, politikában, sőt a társadalom alapjában, a családban. Pedig tudnunk kellene, hogy a rossz csak rosszat szül. Mi más is a bosszú, mint az emberekben lapuló rossz megnyilatkozása? Nem tudunk megbocsátani az embertársunknak.

A kapott sértés bennünk marad, legyen akármilyen aprócska, kis tövisecske, bár a seb már rég behegedt, a helye sem látható. A meggondolatlanul kiejtett szócska hosszú évekig, az élet végéig tartó gyűlöletet vált ki egyesekben, és még a halálos ágyukon sem hajlandók megbocsátani. Egész életükben csak az alkalomra várnak, hogy bosszút álljanak. Sajnos, az emberi fantázia kimeríthetetlen az ötletekben. Rosszak az egyes egyének közti villanások, de sokkal rosszabb, ha a gyűlölet  fajok, nemzetek vagy vallási csoportok között  keletkezik. Sajnos, a mi tájaikon is vannak nagy mellényű politikusok, akik a maguk számára gyűlöletből akarnak sikert kovácsolni. Sokszor évszázadok előtti, tudományosan nem bizonyított eseteket idéznek s tesznek a bosszú bölcsőjévé. Mocskos szólamaikkal akarnak más emberi csoportokat ellehetetleníteni, de közben saját közösségüknek is csak ártanak. Elég körülnézni a nagyvilágban, hogy mennyi, de mennyi szenvedésnek, üldözésnek vannak kitéve egyes etnikai és vallási közösségek!

Mi csak maradjunk a mi kis világunkban, és ne csak a szánkkal mondjuk az imánkban, de véssük a szívünkbe, hogy miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Eszerint éljünk, cselekedjünk, és a bosszú csíráit is tépjük ki szívünkből.

Somorja, 2014. 7. 24.                                      Puss Rudolf

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.