Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A libapásztor.

                                   A libapásztor.

   A mai emberek, főleg a legfiatalabb generáció, nemhogy nem ismeri  a libapásztor kifejezést, de még az élő libát sem ismeri, mert nem volt alkalma látni. Ha valamit mégis tudnak e vízi szárnyasokról, ismereteik a finom sült húsra szűkülnek. Még vidéken sincs másképp. Hol vannak azok az idők, amikor a falusi udvarok tele voltak hangos gágogó libákkal! Mindennek a szocialista korszak és az azt követő hurrárendszer által előidézett változások vetettek véget. Engedjék meg, hogy tegyek egy kitérőt a múltba, és emlékezzek azokra a zavaros háború utáni évekre.

Minden össze volt kuszálva. A régi értékrend felborult. Sokan egyik napról a másikra el lettek bocsátva, főleg nemzetiségi hovatartozásuk miatt, és ezzel el lettek lehetetlenítve. A munkahelyeiket, illetve volt pozíciójukat most felkapott, gyorstalpaló kurzusokon, tanfolyamokon átbukdácsolt egyének foglalták el. Ez a helyzet igen sok anekdotát szült.

Történt egy alkalommal, hogy az új elithez tartozó társaság tagjai autózgatásra adtát a fejüket. Vidáman, gondtalanul száguldoztak a falukat összekötő utakon. A gondtalan szórakozás egyszeriben megakadt, ugyanis az automobil felmondta a szolgálatot. Hiába volt minden erőfeszítés, a huncut motor nem és nem akart beindulni. Az ügyes személyzet végre megtalálta a módját, hogy hogyan kell felnyitni a motorház fedelét. Nagy ámulattal nézték a szemük elé táruló látványt. Hiába tanakodtak, egyikük sem értett többet a motorhoz, mint hajdú a harangöntéshez. Alig vették észre mögöttük azt az idősebb alakot, aki mint libapásztor vigyázott a közelben legelésző libákra. Csak akkor vették észre, amikor megszólalt. Az "urak" első reakciója a lenéző mosoly volt. Mit akar ez az öreg libapásztor, törődjön a libáival! De a lenézett libapásztor nem törődött a társaság gúnyolódásával, közelebb ment az autóhoz, és a jelenlévők rémületére nemcsak bámulta, de bele is nyúlt a motorházba. Ott valamit macherált, és amikor megszólalt, a jelenlévők nagy ámulatára egy konkrét számú kulcsot kért. Lett is ebből nagy riadalom! Fogalmuk sem volt, hol keressék azt a fránya kulcsot, de ha megtalálják is, szám szerint nem tudják azonosítani. A libapásztor azonban megoldotta a helyzetet, egyből megtalálta a szerszámtartó dobozt és benne a szükséges kulcsot. Majd gyakorlott mozdulattal beállított valamit a jelenlévők nagy ámulatára. Végre szólt a sofőrnek, hogy indítsa be a motort, ami csodák csodájára beindult. Az urak diadalmasan, mint akik jól végezték dolgukat, elszáguldottak.

Mi ebből a tanulság? Sose a látszat szerint ítéljük meg az embereket. Ugyanis a kopott ruhás libapásztor a közeli városka autószervizének kisemmizett társtulajdonosa volt. Mindenéből kiforgatták, a család fiatalabb tagjait lágerba csukták, az ENSZ nyomására csak az idősebbeknek kegyelmeztek. Ha volt, aki befogadta őket, megmenekültek a lágertől. Így került az egykori tulajdonos a leánya családjához. Mivel autókat nem javíthatott, igyekezett magát hasznossá tenni, alkalomadtán libapásztorkodott. Minden esemény, ami arra érdemes, gyorsan szárnyra kap. Rövidke idő alatt tudta az egész falu, mi történt az automobillal. A mindenből viccet csináló Béla bácsi ebből is fabrikált egy szállóigét, miszerint az urak libákat őriznek, és libapásztorok autóznak. Akkoriban volt ebben az anekdotában elég igazság.

Somorja, 2014. 10. 8.                                                Puss Rudolf                                  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Uszor

Misike,2015.01.18 10:16

El olvastam