Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


A találékony krampusz.

                                      A találékony krampusz

 

           Szent Miklós napjának előestéjén a jó magaviseletű gyerekek ablakait sorban meglátogatja a jószívű, kedves Mikulás, és szép csendben becsempészi az ajándékokat, főleg édességeket a kisgyerekek ablakba kitett, fényesre tisztított cipőibe. A Mikulás nyomában, őt követve a krampusz (más néven ördögfióka) haladt, akinek a rossz vagy a lusta gyerekek megfenyítése volt a küldetése. Volt is tekintélye mind a kicsik, mind a nagyok előtt! Hogy rémisztő kinézetét még fokozza, a feje búbján két kis szarvacska éktelenkedett. Az egyik kezével a derekára erősített lánccal csörömpölt, másik kezében az elmaradhatatlan virgáccsal hadonászott. Mint minden jóravaló ördögfiókának, még farka is volt.            E két ellentétes alak közül az egyik a jóságot szimbolizálta, a másik annak ellenkezőjét. Ellenkező mivoltuk ellenére szépen megvoltak egymással. Ki-ki végezte a maga dolgát.  

A földi halandóknak, akik beöltözködtek Mikulásnak és kísérőjének, a krampusznak, meg kellett felelniük a közvélemény elvárásainak. Ami azt jelentette, hogy a Mikulás egy idősebb, lehetőleg ősz szakállú és hajú egyén volt, a krampuszt pedig egy fékezhetetlen, fürge mozgású fiatalember alakította. Így volt ez rendjén. Járták az utcákat házról házra, és ahol engedély kaptak, bementek. A jószívű Mikulás apró cukorkát osztott a gyerekeknek. A krampusz, ha időben a Mikulással nem osont be a házba, kicsukódott (vagy a bentlakók kizárták mint nemkívánatos szereplőt), és egyedül kellett megvívnia a csatát az egyre szemtelenebb helybeli kamaszokkal. Mérgesen hajszolta őket, kezében a virgáccsal hadakozva. Ilyenkor a díszes társaság széjjelrebbent, és biztonságos távolságból heccelte. Aztán a krampusz nekiiramodott, és a macska-egér játék kezdődött elölről.

Egyszer egy váratlan fordulat történt a csatában. Egy nagyon szemfüles kamasznak sikerült a krampusz mögé jutnia, és azzal a szándékkal, hogy megszabadítsa büszkeségétől, két kézzel megmarkolta a díszes farkát. Diadalittas kiáltás helyett azonban fájdalmas oroszlánbömbölés riasztotta fel a házőrző ebek hadát. Ugyanis a találékony krampusz előrelátón nagy mennyiségű gombostűt szúrt a farkába, ami szabad szemmel láthatatlan sünt alkotott. Nem kell nagy fantázia, hogy elképzeljük, mit érzett az a szerencsétlen, akinek a tenyerébe fúródtak az aprócska gombostűk. Közben hallgatnia kellett a többiek gúnyos megjelzéseit és nevetését. Sokunknak emlékezetében maradt ez a kis, nem mindennapi Mikulás-epizód.

 

 

Somorja,  2013. 11. 27.                                      Puss Rudolf

 

.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.