Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Amikor betiltották a háromkirályok ünnepét

                          Amikor betiltották a háromkirályok ünnepét

       

          A háromkirályok, vagy amint szintén a köztudatban él, a három napkeleti bölcs, hosszú vándorlás után, követve az égi jelet, megtalálták Betlehemet és benne a Kisjézust, a világ megváltóját. E három bölcs férfiúra mi, római katolikusok január 6-án emlékezünk. Így volt ez a múltban is, ameddig a totális ateista hatalom nem jutott uralomra. Első tettük az egyházi ünnepek megnyirbálása volt. Többek közt áldozatul esett ennek a háromkirályok ünnepe is, a kis és nagy diákok szomorúságára, mert ha egy ünnep munkanappá lett nyilvánítva, akkor az az iskolák számára is természetesen tanítási nappá lett. Az ilyen nem szimpatikus változásokat nem nagy lelkesedéssel fogadta a diákok hada.

Az a szó, hogy sztrájk, akkor még számunkra majdnem ismeretlen fogalom volt, mégis olyan valami valósult meg spontánul, mindenféle szervezés nélkül a háromkirályok ünnepének reggelén. Kisebb csoportosulások keletkeztek az iskola alsó szintjén és az épület előtt. Voltak csoportok, amelyek tüntetően elindultak a nem mesze levő római katolikus templomba (akkoriban a szép szokások közé tartozott útban az iskola felé megállni a templomban egy rövid fohászra). Viszont voltak olyanok is, akik ennek ellenére elfoglalták helyüket az osztályukban, vagyis nagyon megosztott volt a diáktársság, főleg ha hozzászámítjuk azokat is, akik otthon maradtak.

A mindig magabiztos tanári kar tehetetlen lett. Az igazgató úr sem állt a helyzet magaslatán. A meggyőzés sem szép szóval, sem fenyegetésekkel nem vezetett eredményre, bár a nem katolikus vallású gyerekeknek mindegy volt, eleinte csak szolidaritásból szegődtek az iskolafegyelem megszegőihez, valójában egy szép lógás reményében.

Hogy mi zajlott le a tanári szobában és az igazgató irodájában, az a mai napig nem derült ki. Nem tudódott ki az sem, hogy mindezek után fentről mekkora szankciók következtek, sem az, hogy voltak-e egyáltalán az igazgatóval, illetve a tanári karral szemben.

Mi, kisdiákok, kihasználva a kavarodást, szép csendesen leléptünk, a további fejlemények nem érdekeltek bennünket, így nem tudok lelkiismeretesen beszámolni róla. Állítólag a nagyon csonka létszámú osztályokban nem voltak tanításra utaló jelek.

Megvirradt a másnap, amely az igazgató úr dorgáló intelmeivel tele összejövetellel  kezdődött. Ki emlékezne ma a pontos tartalmára? Elhangzott a magaviseleti jegy éppúgy, mint az iskolából való kizárás. Mi mást várhattunk? De a régi paraszti közmondás szerint minden csoda három napig tart. Most is így lett. Közeledett a félévi osztályozás, s a háromkirályi incidensről lassan mindenki elfeledkezett. (Lehet, hogy egy kicsit szándékosan is.) Ezzel minden visszazökkent a régi, megszokott kerékvágásba.

Ma már, amikor újra ünnep e nap, vagyunk még egypáran, akik visszaemlékezünk történelmünk e sötét szakaszára.

 

Somorja, 2013. 12. 18.                                                          

                                                                           Puss Rudolf

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.