Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az első szabadon ünnepelt feltámadás

                     Az első szabadon ünnepelt feltámadás

 

     Negyvenéves kényszerhallgatás után a nagy csendből-némaságból megtörtént a feltámadás. Az, ami eddig mélyen a szívekben elrejtve csendes parázsként pislogott, eddig nem látott lángra kapott. Az első ilyen nagyméretű megnyilvánulás megtörtént, amikor újra megteltek a templomok a karácsonyi ünnepek alkalmából. A karácsonyi éjféli szertartás, úgy, mint mindig, most is tetőpontja lett az ünnepeknek. A rég nem látott nagyszámú hívők teljesen betöltötték a templomunkat, sőt még kórus is tömve volt. A szentmise végén a jelenlévők spontánul elénekelték nemzetünk himnuszát. Jól emlékszem, hogy szemeink nem maradtak szárazon. Az ünnep többi napja is a hívők nagy részvételével ment végbe. Jelen voltak olyanok, akiket eddig nem lehetett látni szentmisén és más egyházi rendezvényen. Akadtak, akiket a hivatalos agymosás politikája térített el őseik hitétől, vállalva a kényelmes utat a jobb érvényesülés reményében. Vagy egyszerűen az emberi lustaság áldozatává váltak. A legnagyobb érintett csoport a pedagógusok voltak. Közöttük is akadtak olyanok, akik vállalták a lebukás veszélyét, és dacoltak a megfigyelés veszélyével. A szertartások alatt a sekrestyében vagy azt összekötő folyosón húzódtak meg, de így is részt vettek a vasárnapi szentmisén. A karácsonyi istentiszteletek, mint közismert, a templomok falai között zajlanak, nem úgy, mint a feltámadási körmenet. A feltámadási körmenet többnyire a templomok falain kívül, a város utcáin vonult végig, ami negyven évig teljesen elképzelhetetlen volt.

         A kereszténység legnagyobb ünnepe, a nagyszombati Urunk feltámadása mindig a hívők nagy részvételével történik. Most is a feltámadási körmenet dominált, szintén a hívők nagy részvételével. Most is úgy volt, mint régen. Amerre a körmenet elhaladt, az utca járdáin a nézők, többnyire nem katolikus vallású emberek, a jelenlétükkel szimpátiájukat mutatták ki. Nagyon szép gesztus volt az evangélikus testvérek lelkészétől az, hogy a paplak ablakába, amerre a körmenet elhaladt, égő gyertyákat helyeztek.

     Azóta jó pár év elszállt, de a szívből jövő, őszinte lelkesedés, mely azt a bizonyos huszonhárom év előtti nagyszombatot jellemezte, már nem ismétlődött meg. Mintha egyre lankadna a hitben való buzgóság, ezért csak remélni lehet, hogy a napokban végbemenő evangelizálásnak lesz eredménye és gyümölcse. Nemcsak a nagy egyházi ünnepeken fognak megtelni a templomaink. Hogy a kis iskolások nemcsak addig fognak templomba járni, míg nem részesülnek az első szentáldozás szentségében. Ugyanez érvényes a bérmálkozókra is.

     A rendszerváltozás kapcsán még érdemes megemlíteni egy eseményt. Huszonhárom évvel ezelőtt került vissza a főtérre a Szentháromság-szobornak nevezett Mária Mennybevitele szoborcsoport, amely a totalitárius rezsim éveiben a helyi temető bejáratához volt száműzve. Amikor megszületett a döntés a szoborcsoport visszahelyezéséről a város főterére, felmerült egy kis probléma. Nem volt ismert a szobor alapzatának eredeti helye. Az esperes úr felhívására e célból spontán összejött egy csoport, amely igyekezett meghatározni azt a bizonyos helyet. Öröm volt nézni a csoport tagjait, milyen buzgósággal szorgalmasodnak, igyekezve megállapítani a legpontosabb helyet. Léptekkel mérték be a feltételezett helyet. Végre megszületett a megegyezés, és a szoborcsoport újra elfoglalta megérdemelt régi helyét. Szépen felújítva ékesíti városunk főterét, evvel is hirdetve a hívők és nem hívők előtt Isten dicsőségét.

 

 

Somorján, 2013. 4. 24-én                                                               Puss Rudolf

 

.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.