Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az irigység

                                   Az irigység

         Jaj, ez a csúnya irigység bennünk lakozik, sőt merem állítani, hogy mindnyájunkban. Kicsiben vagy nagyban, ritkán vagy többször, ha nem is mindig vesszük tudomásul. Néha tudunk eredményesen küzdeni ellene, néha, sajnos, sikertelenül.

Az baj, hogy sokszor nem is vesszük észre magunkon e csúnya nyavalyát. Nemcsak a befutott fényes karriert, nagy gazdaságot lehet irigyelni. Vannak az életben parányi dolgok, amelyek valakinek nagyon fájnak – igen, fájnak, mert az irigykedőben fizikai fájdalmat tudnak előidézni. Lehet irigyelni azt, ha valakire szebben rámosolyognak, mint miránk, kicsivel szebb árut kap, mint mi, jobb helyet a parkban a padon. Nagyon hosszan sorolhatnánk az ilyen apróságokat.

Aki kicsit nyitottabb szemmel jár a világban, már rég észrevette, hogy ez a rossz tulajdonság nemcsak az emberekre vonatkozik. Láthatjuk az állatoknál is, az ember közelében élő háziállatoknál. Házi kedvencünk annak ellenére, hogy nagyobb darab enni valót kapott, a cicának kitálalt kisebb adagot is képes felfalni. De nemcsak az étellel van ez így – nem szabad csak az egyik állatot simogatni a másik mellőzésével. A rossz gazdi példája ragályos.

 Néha teljesen komikus helyzetek adódnak. Történt egyszer, hogy a drága szomszédasszony majdnem kővé dermedt, amikor barátnője konyhájába benyitva meglátta az új mikrosütőt. Az ámulattól és az  irigységtől  egy szó sem jött ki száján. Egy kis darabig álldogált, majd sarkon fordult, és szó nélkül távozott. Nem tudta lenyelni, hogy nekik, a jobban szituáltaknak még nincs, de ezeknek már igen. A sárga szemű démoni erő nem engedte szóhoz jutni. Még jó, hogy az irigység rohamában nem esett össze. Egy másik, szintén humoros eset abból az időből származik, amikor a televíziós adások elkezdődtek. Ugyanabban az utcában két egymással rivalizáló fiatalember lakott, akik majdnem egyszerre vettek tévékészüléket. Minden tévéadó vételére  más-más antenna kellett. Az új készülék boldog tulajdonosai az antenna elkészítését és felszerelését nem tudták elvégezni, kénytelenek voltak szakembert felkérni. Mind a ketten ugyanazt a szakembert kérték fel, az egyik antennát a pesti, a másikat meg a bécsi adásra akarták irányítani. A szegény szerelő meg volt áldva, nem tudta, hogy kinek adjon előnyt. Végül úgy döntött, hogy az egyik napon is készít két antennát, mert fizikailag nem volt képes többre, az egyiket a pesti adó vételére, a másikat a bécsire, és átad egyet-egyet a két megrendelőnek, majd a másik napon is ugyanígy, csak fordítva. Sajnos, csupán a szándék volt jó. Mikor az egyik fél megtudta, hogy a két antenna helyett ma csak egyet kap, a másik a riválisáé, a potenciálisabb fél kijelentette, hogy neki nem kell a másiknál felállításra kerülő antennatípus. Inkább lemondott egy program nézéséről, minthogy a sorrendben a második legyen. Ez hihetetlen, de megtörtént eset. Előfordult, hogy valaki az irigység hatására szívinfarktust kapott, sajnos, nem tudta elviselni a másik ember sikerét.

S végül elmesélek egy igazán bagatell esetet, amely egy tekintélyes hivatalban történt. Az egyik fiatal mérnök, amikor reggel felvette vadonatúj nyári ingét, nem is sejtette, milyen bonyodalmat fog előidézni. A munkahelyén összefutott az egyik gépkocsivezetővel, az ugyanazon az osztályon dolgozó "úri" sofőrrel, aki annyiban volt úri, hogy ő fuvarozta a vezetőség tagjait, vagyis a meg nem nevezett ranglétra tetején állt. A fiatal mérnök más gondolatokkal volt elfoglalva, nem tulajdonított ennek semmi jelentőséget. Nem úgy a sofőr úr! Megütközve nézte az inget, egy pillanatig  csak ámult, majd sarkon fordult, beugrott a  szolgálati kocsiba, és sipirc, hazaszáguldott inget váltani. Mert hogy engedheti meg magának valaki, hogy olyan ingben jelenjen meg a munkahelyén, mint ő!

Nagyon sok ilyen és hasonló esetnek lehetünk tanúi nap mint nap, többnyire a hölgyek körében. Mindennapi életünk tele van szúrós tüskékkel, az irigységből eredő komikus esetekkel. Csak nemegyszer a nagy rohanásban nem vesszük észre. Kár, mert nagyon jól el lehet rajtuk szórakozni. Nem ártana, ha néha saját magunk elé tartanánk tükröt. Abban rejlik az ember nagysága, ha meg tudja látni a saját gyengeségeit, s ha mindezt humorral  veszi tudomásul. De a lényeg az, ha ki tudja irtani magából e káros elhajlásokat, vagy legalább távol tartani, sőt megelőzni.

Somorja,  2O14.                                            Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.