Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Búcsújárás Máriavölgybe.

                                      Búcsújárás Máriavölgyben

 

         A felső-csallóköziek, pontosabban az úszori hívek közkedvelt búcsújáróhelye volt a Kis- Kárpátok nyugati oldalán, szép környezetben meglelhető Máriavölgy, más  néven a Mariathal kegyhely (szlovákul Marianka). Emberemlékezet óta ismert búcsújáróhely volt. A régi emberek visszaemlékezése szerint a régmúltban gyalog tették meg ezt a zarándokutat oda- vissza, ami a mai becslések szerin 30 km. Rövid írásommal egy régi zarándokutat szeretnék felidézni a huszadik század derekáról, melyen közvetlenül a második világháború után vettem részt. Ez az út azért is figyelmet érdemel, mert akkor a háború éveiben államhatárral elválasztott település újra látogathatóvá vált számunka.

       Egy szép szeptemberi reggelen a falu lakosságából, felnőttekből és nagyobb gyerekekből összeállt egy kis csoport. Nem volt nagy szervezés, az egész egyszerűen, spontánul jött létre. Az út kiinduló- és gyülekezési helye a vasútállomás volt. Innen a háború viszontagságait magán hordozó vonattal mentük a pozsonyi kis állomásra (ma már nincs meg, valaha az autóbusz-állomás mellett állt – most egy bank toronyépülete foglalja el a helyét). A romos, szétbombázott, szétlőtt épületekkel tarkított Pozsonyon keresztül vezető út célja a közismert Vaskutacska volt, a városiak közkedvelt kirándulóhelye. Utunknak ezt a részét részben trolibusszal tettük meg, majd folytattuk vándorlásunkat a Kis-Kárpátokra jellemző, hatalmas erdőkkel szegélyezett erdei úton. Még itt is kísértettek a közelmúlt háborús maradványai az út szélén felhalmozott, már ártalmatlanná tett aknák és hasonló hadi szerkentyűk, továbbá táblák képében, amelyek az erdőbe való letérés veszélyére figyelmeztettek. Áthaladtunk egy völgytorkolaton, melyben légi csapással semmisítettek meg egy katonai alakulatot (tábort). Az út mentén magyar katonasírokra, két katona végső nyughelyére is rábukkantunk, akik az első világháború végén gépfegyverükkel által ellen a túlerőben lévő legionaristáknak. Ott hantolták el őket, ahol hősi halált haltak. Akkortájt még állt a két egyszerű fakereszt, melyek a háború hősi halottjaira emlékeztettek. Nagyon megható pillanat volt, amikor társaságunk egy leányzótagja az erdei utat tarkító mezei virágokból szedett csokrot a kegyelet jeléül elhelyezte a sírhalmon.

      A zarándokmenet egyre csak haladt a szép természet ölén a kitűzött cél felé. Nem voltak templomi zászlók, sem más egyházi tárgyak, csak imakönyv a férfiak zsebében és a nőket mindenhova elkísérő kézitáskákban. Némán, ének nélkül halad a kis csoport, mely végre megérkezett utunk céljához. Akkoriba nem volt kívánatos hangoskodással figyelmet kelteni.

      Az első látványosságot a zarándokok mellett lépten-nyomon piacra emlékeztető árusok csoportja nyújtotta. A szentképek és hasonló kellékek mellett ivóvizet is árultak. A templom körül gyóntatószékekben gyóntattak az atyák. A 14. századból származó, eredetileg gótikus, majd a 17. század végén barokk stílusban átépített kegytemplomban vettünk részt a szentmisén. Mint minden búcsújáró, mi is megtekintettük a csodás forrást és a belőle eredő patakocskát. Ez az a hely, ahol a csodás gyógyulások történtek.

Idézet: (A forrás) Eredete és története több legendához is fűződik. Pálos rendtörténészek feljegyeztek egy szájhagyomány útján elterjedt legendát egy remetéről, aki ebben a völgyben élt. Ez az ismeretlen remete Mária-kegyszobrot faragott ki egy körtefából (Kummer Lajos pálos szerzetes szerint ez 1030-ban történt.) A zavargások idején – amelyek Szent István király halála (1038) után történtek Magyar­országon – a remetének menekülnie kellett. A kegyszobrot egy odvas fa belsejébe rejtette el, amelyet csak néhány évtizeddel később találtak meg. Azt, hogy hogyan találták meg a szobrot, nem tudjuk. A legismertebb legenda szerint egy rabló telepedett le ezen a helyen, akinek két fogyatékos gyermeke született. Amikor ezt a boldogtalan apa meglátta, megfogadta, hogy jó útra tér, és bűnbánatot tartott. Álmában megjelent neki a Szűzanya, és megmutatta azt a helyet, hogy hol ásson gödröt, ahol megtalálja majd a kegyszobrot, alatta pedig a vízforrást. Ha a vízben megmossa a gyermekeket, meggyógyulnak. ĺgy is történt, s a rabló ezek után életét Istennek szentelte. (Idézet az interneten található, Máriavölgyről szóló oldalon.)

     

Természetesen mi is megtekintettük a csodás forrást, ahol kibuggyant a kis patakocskát tápláló kristálytiszta víz. A forrást és a patakocska környékét térden mászó, vezeklő és fohászkodó, többségben bő szoknyás asszonyok vették körül. Egyesek ittak a vízből, vagy felfogták üvegekbe, hogy hazavigyék magukkal. Voltak, akik beteg lábukat áztatták a forrás vizében a gyógyító hatás reményében. Mindenesetre csodálatos látvány nyújtott a nyüzsgő sokaság nézése, illetve hogy velük átéljük e csodás hely varázsát.  A csodás forrás megtekintése után mi is leróttuk kegyeletünket a helybeli lourdes-i barlangnál és a csodálatos keresztútnál. Mindezek mellett maradt idő egy kis pihenőre és a velünk hozott uzsonna elfogyasztására. S nem álltunk ellen a csábításnak, hogy mi is ne vegyünk emlékül valami apró búcsúfiát.

     Az idő, mint mindig, most is kérlelhetetlen gyorsasággal repült, és gondolni kellett a hazatérésre. A haza vezető út mindig valahogy gyorsabban telik. Ez most is így volt. Kora estére fáradtan, de lélekben egy szép emlékkel gazdagabban érkeztük haza. Remélve, hogy könyörgésünk meghallgatásra talál és jogfosztott népünk sorsa jobbra fordul.

 

Somorja, 2012. okt. 2.  

 

 

 

                                                     

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.