Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Elsőáldozók a nagyszülők korában.

Elsőáldozók a nagyszülők korában

          A 20. század derekán a mai nagy- és dédszülők sokkal, de sokkal szerényebb  körülmények  között járultak az első szentáldozáshoz. A mai elsőáldozáshoz járuló lányok öltözete felér egy kisebb divatbemutatóval. A boldog szülők mindent megtesznek, hogy e nagy napon a kislányokból kis menyasszonyokat csináljanak. Igen, szokták is mondani róluk, hogy az elsőáldozók Jézus menyasszonyai. Ne feledjük, ez csak a külső villogás. Sokkal többről van szó, belső lelki megújulásról. Ezt minden objektívan gondokozó ember elismeri.    

Térjünk csak vissza a nagyszülők korára. Szintén kezdem a külsővel. A fiúk, lányok szépen, ízlésesen voltak felöltözve. Semmi túlkapás a lányokon –  egyszerű, de szép, menyasszonyokra emlékeztető fehér ruha. Nem drága ruhakölcsönzőből, hanem a helyi szabó nénitől. Akinek erre nem futotta, annak a családból vagy a  jó ismerősök idősebb lányaitól kölcsönöztek ruhát erre az alkalomra. Milyen boldogan viselték a kislányok!  A fiúk, mint ma is, egyszerű, a mindennapi viseletre emlékeztető öltönyöket viseltek. A templomi szertartások latin nyelven folytak. A áldozáshoz nem állva, mint ma, hanem az oltár előtt térdepelve járultak a hívők és a elsőáldozók is. Érdemes megemlíteni, hogy a szertartás után nem haza vezetett az út, hanem a közös reggelire, amelyet az ebben járatos asszonyok és szülők a tanítókkal közösen szerveztek meg. A közös reggeli jól jött az áldozás előtti megtartóztatás után. Tipikus egyszerű, de finom reggeli volt: tejes kakaó finom édes kaláccsal, esetleg még holmi kis édességgel megtoldva. Hiszik vagy nem,  akkoriban volt olyan kisgyerek, aki életében először, ez alkalomból  ivott kakaót. Ne feledjük, hogy akkoriban szerte a világban háború dühöngött, vagy éppen akkor ért véget. A finomságok elmarcangolása után sipirc haza átöltözni, levenni a féltett szép ruhát, nehogy bepiszkolódjon, vagy még rosszabb történjen vele. Ha akadt alkalmi fotós, közös felvétel készült, amely az elsőáldozási emléklappal maradt emlékbe.

Röviden összefoglalva megismétlem: minden nagyon szerény körülmények között valósult meg. Mindezek ellenére megvolt az öröm, a boldogság. Ma mindez csak emlékmozzanat a nehéz, de boldog emlékű múltra.

Somorja, 2015. 5. 4.                                                                  Puss Rudolf

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.