Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Emlékezés halottainkra

                                                     Emlékezés halottainkra

       Ha földgolyónkon szemügyre vesszük bármelyik ősi kultúrát vagy az őserdő mélyén mostanában felfedezett embercsoportot, mindegyiknek megvan a saját halotti kultusza. Nem is lehet másképp ebben a teremtett világban. A földi elmúlással nem egy alkalommal találkozunk a könyvek könyvében, a Bibliában is, de nemcsak ott. Miből is áll a megemlékezés? Az itt maradottak, a közeli hozzátartozók vagy alattvalók a távoli múltban hatalmas piramisokkal, mauzóleumokkal igyekeztek emléket állítani az eltávozottnak. Ma is vannak a mindennapi emberek között, akik rongyrázásból, nagyzási mániából sokszor a saját anyagi lehetőségeiket kimerítve állíttatnak sírkövet. Mire jó a legszebb, a legdrágább sírkő? Hogy legyen mit másoknak irigyelni? Az embert, a házastársat, szülőt, közeli rokont addig kell szeretni, megbecsülni, jót tenni vele, amíg köztünk él. Utána már késő, csak siránkozni lehet felette. Nemegyszer hallani, ezt meg azt megadnám neki, csak élne még! Addig, amíg élt, nem nagyon figyeltek rá, semmibe vették, mintha nem is létezne. Csak akkor jönnek rá, amikor már hiányzik. 

Sajnos, a halottkultusznak van másik oldala is: még az alapfokú tiszteletadás sincsen meg. A hozzátartozók az év folyamán teljesen mellőzik a sírt. Nincs rajta virág, csak gyom és gaz. Külön figyelmet kíván a háborúkban elesett katonák sírhelye. A nagy felhajtás, ünneplés csak a győztes katonák sírjait illeti meg – a vesztes katonákét egyszerűen likvidálják, mert ők nem a győztes hatalom eszméjéért áldozták az életüket. Holott mindegy, hogy a katonák a front melyik oldalán harcoltak. A katona parancsot teljesít, nem teheti meg, hogy meditáljon afelett, melyik eszme helyes. Mert ha megtagadja a parancs végrehajtását, saját karhatalmi egységei intézik el, rövid procedúrával. A lovagias katonai magatartás a hősi halált halt ellenségnek is megadja a végső  tiszteletet. Erre a legjobb példa a budai vár visszafoglalásának esete: a vár török parancsnoka utolsó, katonához illő tette az volt, hogy maradék katonái élén kitört a várból a biztos halálba. E hősi magatartás kivívta az ellenség elismerését, ezt bizonyítja a ma is létező emlékmű. Igen, ez a helyes, lovagias magatartás.

Nem mindenki tud civilizáltan viselkedni. Idézek egy filmrészletet, amelyben a győztes sereghez tartozó lovas katonák meggyalázzák a friss, nemrég elhantolt katonasírokat: lovaik táncoltatásával eltaposták a sírhalmokat az egyik katonai temetőben, valahol  Ukrajnában. De nemcsak lovakkal lehet barbár tetteket művelni. A mai világban kifinomultabb módszerekkel is lehet rombolni. Bármelyik városka temetőjében találkozhatunk azzal, hogy a régi, őslakos nemesség és arisztokraták sírjait, illetve kriptáit megrongálják, sőt kirabolják (nem egy esetben szétdobált emberi csontok jelzik a barbár tetteket). Sőt a vandálok a síroknál nagyobb egyházi vagy polgári létesítményeket sem kímélnek. Mi más ez, mint kegyeletsértés a halottakkal és a még élő hozzátartozókkal  szemben? De még ennél is szánalmasabbak az elhagyott, megrongált, kirabolt zsidó temetők és sírok. Ez nem egyedi jelenség, az egész ország  területén találkozhatunk vele. Nagyon kevés a holokauszt után életben maradottak száma, közülük is sokan már rég elköltöztek az említett vidékről. Valamikor köztünk élő emberek voltak, kikkel nap mint nap találkoztunk, érintkeztünk. Ezért a sírjaik megérdemelnek egy kis odafigyelést, akárcsak azok a drága hozzátartozók, akik messze, a Don-kanyarban nyugszanak. Jólesik, mikor arról értesülünk, hogy az ottani katonai temetőket  némileg gondozzák. Mert a halottak között már nincs ellenség és jó barát, nincs megkülönböztetés, ki miért harcolt. S ha hozzátartozóink sírjánál imádságot rebegünk el és mécsest gyújtunk,  gondoljunk megkülönböztetés nélkül azokra, akiknek sírjai messze a hazától domborodnak. De ne feledkezzünk meg, és legalább lelkileg gondoljunk az elhagyott sírok tömegére, amelyeken nincs, aki egy szál gyertyát vagy mécsest gyújtson.

Somorja,                                                   Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.