Hol volt , hol nem volt de volt.
Hol volt , hol nem volt de volt.
Hol volt, hol nem volt, ha ma mindjárt már úgy tűnik mint mind a régi gyerek kori szép mesénkben , de a valóságban mégis létezet egy nagy család, kinek tagjait volt szerencsém meg ismerni. Azokról a kikről szerény írásommal szeretnék meg emlékezni. Tudatában vagyok annak , hogy a mai házas társak észjárásával nem nagyon azonosuló tényről szólnak e sorok. Minden úgy kezdődőt hogy a háború és fogoly tábor minden borzalmát megjárt hazatérő, fiatal ember ( nem érkezet hófehér paripán ) mind ez már szokot lenni meg ismerkedet egy hozzá illő szintén szegény sorsú leánnyal.. A szerelmüket rövidesen meg erősítették helyi katolikus templom oltára elölt.
Házas életük éveiket bőséges gyerek áldással áldotta meg őket a mindenható. A végeredmény nyolc kis lány és egy fiú. Még a végleges létszám elérése elölt nem maradtak el rósz májú csipkelődök. Voltak könnyű élcelkedök de mind mindig és mindenhol jelen voltak a vulgáris , durva trágár vicelkedöt is. Terméseztessen nem marad el nem egy hamis ironikus sajnálkozok . Természetesen voltak őszinte jó indulató segítők. A szomszéd és rokon serdülő kislányok nagyon szívesen meg sétatrák a kiskocsikba kis csemetéket. Vagy a jövendő anyai őszömmel segédkeztek kis babák körül. A kis fruskáknak bőven volt idejűk mert nem létezet a televízió és internet. Hol voltak abban időben még az egy szeri használati pelenkák. Szőtt anyagból készült darabot a használat után, minden egyes darabot kikellet külön mosni., illetve kifőzni. Ami nagyon idő igényes volt ép úgy mint a minden napi esti fürdetés mire a vizet darabos tüzelővel fütöt tűzhelyen melegíttették. Nem létezet sem gáz vagy villany bojler.
A hogy nőttek a gyere úgy változtak munka viszonyok. A gyerekek nagyobbja lassan át vette a szülök leg jobban az anya szerepét. Az idősebbek haszontalan csavargás helyet felügyelni a kiesebbekre. Mondhatnák olyan családi lánc reakció keletkezet a nevelésbe, fel ügyeletbe és gondozásba. Az így keletkezet egymásra utalt nevelő és egy mást támogató társaság. Ez volt és mai a kulcsa a nagy családosoknak. Így keletkezet a természetes egy másra utalt kapcsolatból a testvéri egymásra szeretett. Mindek mellet a szülök példa mutató szerepe. Nem voltak nagy idegeskedés jelenetek, csapkofások. Mindenben a család anya nyugodt kiegyensúlyozót magatartása dominál és ez kihatót a család minden tagjára ha kicsi volt vagy nagy. A nagy családosoknál magasasan felöl múlja az egyeskék( esetleg keteskék) körülvevő invidualista légkört. Náluk nem kellet tanítani a sokat elcsépelt kollektív tudatot nem is hívták annak sem másnak de létre jött a mély testvéri a halálig tartó mély kapcsolat amit szeretetnek nevezünk. Kis gyerek korban eltulajdonítót magatartás az évek folyamán még tovább fejlődőt. A felnőtt korban mindig mint egy arany fonalat húztak maguk után. Mindig készek voltak egy másért kiállni. Minden ünnepelendő alkalomban egymásra tudnak találni. Öröm elnézni nevezetesebb családi vagy rokoni össze jöveteleken, vagy egy közönséges tánc mulatságok alkalmából most márt házas társaikkal egyűt össze ülnek és vidámon egyűt szórakoznak. A nehéz de saját maguk számára boldog gyerek kor egy közösségé forrasztotta őket egyé.
Nagyon kár, hogy ma élő, többségi társalomban nagyon kevés követői vannak. Nem is tudják, hogy az élet milyen örömeitől maradtak le, amit szemien siker élmények, karrier, vagy a gazdasági jólét nem tud kárpótolni. Csak azt kívánhassuk, hogy minél több gyerekes család létezzen, amit ha meg nem állítsa, de legalább lelassítja népünk egyre fogyó létszámát.
Puss Rudolf
Somorja 2013.05.18.
