Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


HURRÁ, ITT AZ ISKOLAÉV KEZDETE!

                           HURRÁ, ITT AZ ISKOLAÉV KEZDETE!

        Naná, csak egy kicsit túloz ez a lendületes cím. Mert bizony év közben nagy lendülettel folyik az élet az iskolaépület előtt. Aki nem hiszi, vegye a fáradságot, és sétáljon el reggel a tanítás kezdete előtt a legközelebbi alapiskola elé. Közben vigyázzon, hogy el ne üsse egy ideges szülő autója, ki felhajt a járdára, amikor az utolsó percekben szállítja csemetéjét az iskolába. Mindegy, melyik napot választjuk, mert ez mindennap megismétlődik. Nemegyszer kis híja, hogy nem történik szerencsétlenség.

Van-e erre az életveszélyes helyzetre megoldás? Igen, van. Mint mindent, otthon kell elkezdeni. Este időben le kell kapcsolni a tévét vagy a személyi számítógépet. Ha a gyerek időben megy aludni, reggel nincs probléma a felkeléssel. Nem kell kapkodni, hogy ne az utolsó percekben, hanem időben érjünk be az iskolába. Ha a kisiskolás megszokja, hogy előző este kell elkészíteni a másnapra szükséges iskolaszereket, nem pedig reggel, amikor már indulni kellene, keresni az egész szobában szétgurult tanszereket. Ha létezne olyan híd, amely az osztály ajtajáig vezet, a kedves szülők bizonyára odáig mennének az autóval, hogy megkíméljék drága gyerekük amúgy is túlkímélt testét. Még nagyobb a fölhajtás, amikor a kedves szülő cipeli az iskolatáskát. Tudom, nem kis súlya van egy ilyen könyvekkel teletömött táskának. Szerintem létezik órarend, és csak aszerint kell megrakni az iskolatáskát. Ezzel mindjárt könnyebb terhet kell cipelni.

Még szerencse, hogy a tanítás nem egyszerre végződik minden osztályban. Így a hazafuvarozó autók nincsenek egy időpontra koncentrálva, nincsenek annyira időhöz kötve, mint reggel, amikor akármelyik pillanatban megszólalhat a tanítás kezdetét jelző könyörtelen és pontos csengő. Még egy megjegyzést hadd mondjak. A szülő reggeli kapkodása idegességgel telített légkört produkál, behálóz minden közelben tartózkodó egyént, akikben tovább generálódik az így keletkezett feszültség. Legdrágább kincsünkben, a gyerekben is. Hiába adunk meg neki mindent és engedünk meg sok mindent, ha belső világukat már reggel elrontjuk a belőlünk származó idegességgel. Ami, sajnos, elkíséri őket az egész életükön át. Ezek egyszerű gondolatok, de ha van rá lehetőségünk, gondolkozzunk rajta el. A cél közismert: a gyerekekért, szerintem, megéri.

Somorja, 2014. 8. 19.                                         Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.