Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Húsvéthétfői locsolkodások és vele kapcsolatos

Húsvéthétfői locsolkodások és vele kapcsolatos kis történetek

                            A húsvéti feltámadás egyházi ünnepköre a nagyszombattal és húsvét vasárnapjával gyakorlatilag lezárul. A látványos népi ünneplés húsvéthétfőre esik szerte a világban. Én csak maradok a mi kis hazánkban, akad itt is bőven miről szólni, lehet a jelenről, lehet a múltról.

A locsolás talán a legtartósabban megmaradt szokás, bár a múlthoz viszonyítva bizonyos változások is vannak. Valamikor a gémeskútból felhúzott teli vödör vízzel öntöztek-locsoltak. Ma már a locsolás jó minőségű kölnivízzel történik, az is spray formában. Tradíció ide, tradíció oda, a vízzel való locsolás helyett lassan teret hódít az szomszéd népeknél divatos korbácsolás. Mindennek megvan a plusza, mínusza, csak a korbácsolásnál jobban visítanak a szenvedő alanyok, a lányok. Mégis, ha valamelyik hölgyike kimarad a látogatottak sorából, nagyon zokon tudja venni, hogy őt kifelejtették. Az öntöző legényeket a leányos házaknál az öntözés után megvendégelték egy kis harapnivalóval és az elmaradhatatlan festett piros tojással. Sajnos, előkerülnek az alkoholos üvegek is, és következik az italok nem mértéktartó fogyasztása.

Amint már lenni szokott, sok humoros történet maradt fönn az  öntözéssel-locsolással kapcsolatban. Történt egyszer, hogy a kamaszfiúk félliteres sörösüvegekből természetesen tiszta kúti  vízzel öntöztek. Ekkor történt, hogy az egyik fiú, akinek üvegéből  kifogyott a víz, az egyik kislányos ház konyhájában gyorsan pótolni   akarta a hiányzó vizet. Meglátott egy bádogbögrét a sparhelten, benne átlátszó folyadékkal, ami vízre emlékeztetett. Felkapta a bögrét, és tartalmával igyekezett feltölteni az üres üveget, amelyet az egyensúly megtartása miatt szorosan magához szorított. Így történt, hogy az ismeretlen folyadékból, ami nem volt más, mint felolvasztott disznózsír, az üveg mellett jócskán jutott a nemrég vásárolt tavaszi kabátra is. Az a mennyiség, ami a sörösüvegbe került, locsolásra nem lett használható – az üvegben található hideg víz hatására megváltoztatta halmazállapotát, és fehér gombóccá változott. A tisztelt jelen lévő társaság ezen jót szórakozott. Hogy milyen fogadtatás várta otthon a lepecsételt kabát tulajdonosát, azt ma már a múlt homálya fedi.

Volt eset, hogy a nagy locsolgatás hevében meglett korú családapák úgy akarták meglocsolni a házba bezárkózott nőket, hogy létrán felmászva a háztetőre, a cserepek leszedésével a padláson keresztül akartak bejutni  az asszonyokhoz, persze sikertelenül. Ráadásul a  fegyver fordítva sült el, mert a bent tartózkodók kitörtek, mint a középkori várból, és végül a betörésre készülődők lettek csuromvizesek.

Volt úgy, hogy úszott az egész helyiség, ahol a hölgyek, kicsik vagy nagyok tartózkodtak. Mindezt mégis jókedvvel tolerálták, mert hozzátartozott a régi szokásokhoz – nem lett volna ünnep e bohózat nélkül. A község egyetlen szabványos szervezete a Szent Florián védelmében álló önkéntes tűzoltószervezet volt. Alkalomadtán gyakorlatoztak, de a húsvéthétfői tűzoltógyakorlatot nem lehetett kihagyni. Ilyenkor a fecskendő szerkezetét és a vizet továbbító tömlőket is kipróbálta az őket kezelő személyzet. Az emberi erővel hajtott fecskendőket később a benzinmotoros fecskendők váltották fel. Megöntöztek vele mindent és mindenkit, főleg a fiatalabb korosztályhoz tartozó hölgyeket. 

Igen, mindennek megvan az ideje és helye. A böjti időszakot fölváltó ünnepek után jólesik a léleknek és testnek a frissítő szórakozás. Ilyen és hasonló, az őseinktől származó szórakozások helyénvalóak. Nem mint a drogok, az alkohol és a többi alacsony színvonalú, szórakozásnak csúfolt tevékenység. Imádkozzunk, dolgozzunk és szórakozzunk kultúremberhez méltóan. Adja az Úr, hogy így legyen.

          Somorja, 2014. 3. 28.                                Puss Rudolf

 

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.