Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Igaza volt a szentatyának

                                         Igaza volt a szentatyának

      De mennyire igaza volt a szentatyának, Ferenc pápának a következő mondásával: Nagy fájdalmat érez, amikor találkozik olyan hívekkel, akik nem járnak gyónni, mert megalázták, megszidták őket. (Idézet a Remény 2014. május 18-i számából.) Mint hívő laikus határozott korlátok keretében szeretnék az elhangzott mondathoz hozzászólni. Saját tapasztalatomból kiindulva nagyon egyetértek a fent idézet sorokkal. Néha úgy tűnik, megfeledkezünk arról, amit a Szentírás tartalmaz, hogy hányszor kell megbocsátani. Hetvenhétszer? A bűneid engesztelést nyertek, menj, de többet ne vétkezz. E szavakkal bocsátotta útjára az Úr a parázna nőt. Ugyanúgy megbocsátotta bűneit a Golgotán a latornak. A Szentírásban még akadnak hasonló példák. Nem szidalmazott és nem alázott meg senkit. Igazság, hogy a laikusok jobban megnyílnak egymással szemben, mint az egyházi személyekkel – ott mindig van némi  visszafogottság, ami bizonyos tiszteletadásból is származik. Némán, sőt nagyon szégyellve magukba zárkóznak. De mindennek van másik oldala is. Akkor, amikor valaki szégyelli a bűneit a gyónószékben bevallani. Kérdem, hogy erre nem gondol, amikor elköveti? De ne moralizáljunk. Mindenki ingatag, és a bűn, illetve a bűnök csábítása nagy. Hányszor, de hányszor esünk jómagunk is bűnbe! Ne feledjük a régi közmondást: a lónak négy lába van, és mégis megbotlik.

 Remélem, nem árulok el gyónási titkot, amikor a szentatya által idézettől felbuzdulva leírok egy esetet, ami egy ma már idős emberrel történt meg. Röviden: a nagy világégés után a győztesnek kikiáltott nemzet fiai hatalmukat fitogtatták szomorúbb sorsú vesztes társaikkal szemben, ami  soviniszta gyűletetben nyilvánult meg. Az ekkortájt még fiatal fiúcska iskolai tanulmányait folytatva eljutott az ország fővárosába, és az egyházi ünnep közeledtével meg szeretett volna gyónni. Betért egy templomba, hogy véghezvigye az elhatározását. A gyóntatószékben nagy meglepetés érte. A gyóntató atya nem volt hajlandó a nem hivatalos nyelvű hívőt meggyóntani. Annak ellenére, hogy a  fiú győzködte: tudja a hivatalos nyelvet, melyen el tudja mondani a bűneit,  de a bevezető és feloldozást kérő szöveget csak az anyanyelvén tudja, és ezért azon mondaná el, mert szerinte a bűnök felsorakoztatása a fontos. Az ajánlat nem talált megértésre.  A gyóntató atya kategorikusan elutasította (enyhén szóval majdnemhogy kidobta). Ilyen esetek még a dél-amerikai viszonyokban sem léteztek vagy léteznek. Hol marad a mi Urunk meghagyása, miszerint eredjetek, és hirdessétek tanaimat a világ minden népének? Legyenek azok a győztesek gőgjébe burkolózó  senkik, vagy a  pillanatnyilag letaposott nemzet fiai. A szentatya szavai is igazolják a nagy, bölcs ember éleslátását. Adja az Úr, hogy a jövőben is így legyen.

                          Somorja, 2014. 5. 29.                                        Puss Rudolf

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.