Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ilyen karácsony is volt

Ilyen karácsony is volt

     Ha létezik valami szép, szívet melengető, lelket szépítő dolog az ember életében, akkor az a kis és nagy ünnepek megünneplése – akár egyházi vagy polgári tekintetben, vagy egyszerűen a család vagy a jó barátok  társaságában. Nem lehet örökké loholni a pénz után. Néha okvetlenül meg kell állni, megpihenni, ünnepelni.

Az ünnepek közül magasan kiemelkedik a karácsonyi ünnepkör. Ennek az ünnepnek a melegsége meg tudja puhítani a legkeményebb szívet is. Mint Ady Endre az egyik szép karácsonyi versében írja: "Az én kis falumban Karácsonykor magába száll minden lélek. Minden ember szeretettel borul földre…" Így igaz. Az emberek igyekeznek mindent jóvá tenni. A haragosok kibékülnek. A már majdnem elfelejtett kölcsönkért tárgyak visszakerülnek. Majdnem minden úgy, ahogy a költő regélte. Sajnos, ma már mindez inkább csak a múlt időkre jellemző. Főleg azokban a falukban, ahol a lakosság már nem homogén.

Ez a történet az idősebbek emlékezetében él. Az ötvenes években történt egy kis csallóközi faluban. Minden jól indult. Szokás szerint a karácsonyesti vacsora után összejöttek a nagykorú lányon és fiúk, hogy mint más alkalmakkor, most is mendikálással, énekkel járuljanak hozzá a karácsony szép hangulatához. Eleinte minden haladt is szépen, mint máskor. Tekintetbe vették és tapintatosan kihagyták azokat a házakat, ahol valami oknál fogva már a múltban sem szívesen fogadták őket. De most olyasmi történt, amire még nem volt példa. Egyes házaknál  alkohollal kínálták meg az éneklőket. Természetes ahány ház, annyifajta itallal, néha házilag pancsolt valamivel, ami gyorsan meghozta a hatását. A vége felé az egész mendikálás elfajult. Ott, ahol nem nyitottak ajtót, addig énekeltek, amíg nem fogadták őket. A múltban a szenteste legszebb része az volt, amikor a lányok és fiúk éneke szállt a égnek. Sajnos, ezt most az ital teljesen elrontotta. S ez még nem elég. A szégyenletesen viselkedő csoport útja a helyi, kocsmának nevezett helyiségben ért véget. Mi lett a költő szép szavaiból?

A múltban nem volt szokás szesszel kínálni a mendikálókat, sem a kocsma nem volt nyitva szenteste, mert mindenkit átitatott a karácsonyi áhítat, ami valahogy az emberben lakozott. Most sem a kocsmárost, sem azokat nem szólta meg senki, akik italt töltöttek az éneklőknek. Főleg az új lakosokra volt jellemző a nagy italozás.

A kocsmában a csoport összetalálkozott a falu akkori első emberével, aki szintén nem vetette meg az italt. Már most is jó állapotban volt. Ma már senki nem tudja felidézni, mi idézte elő a konfliktust a két csoport között. Állítólag egy-két pofon is elcsattant. A csoport legagreszívebben viselkedő tagja, Misa, akit most nem volt, ki megfékezzen, mert a főszervező egy kisebb baleset miatt kénytelen volt otthon maradni, hazarohant puskáért. (Ha úgy vesszük, a szélpuska is fegyvernek minősül.) Megtámadta Sanyi bácsit, a falu első emberét. Nem lövéssel, mert nem volt tölténye, hanem puskatussal. S addig, amíg a két kakast a jelenlevők szét nem választották, többször is koppant Sanyi bácsi fején a buzogányként használt puska. Röviden: a jó szándékkal, szépen induló mendikálás az eddig  nem szokásos alkohol kínálásával és fogyasztásával  teljessel csődbe ment.  A rövidebbet húzó felet a barátok hazavonszolták. A puffadt arc és fej nem nyújtott szép látványt. Így otthon lábadozó betegként élte át a béke és szeretet ünnepét. Rendőrségi ügy nem lett az egészből, mert bár a rendőröknek tudomásuk volt az esetről, szép csendben a szőnyeg alá seperték. Ilyen ügy szellőztetése akkoriban nem volt kívánatos.

Somorja, 2014. 12. 8.                                                      Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.