Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Ki, ha én nem, mert én vagyok a valaki

                       Ki, ha én nem, mert én vagyok a valaki

 

            Sajnos, nap mint nap találkozunk ezzel, esetleg ennél még durvább megnyilatkozással. Legyen a hely lakóház vagy középület bejárata vagy más. A törtető egyén, hölgy vagy férfi, nem veszi figyelembe semmiben az íratlan vagy írt szabályt, hogy kinek van előnye, mert őnagysága csak törtet, másokat figyelembe sem véve, mert Ő valaki. (IQ tekintetében a viselkedése nem valami tündöklő pozíciót foglal el). Az ilyen sajnálni való egyén még soha nem hallott arról, hogy mindig a kijövő egyénnek van előnye, függetlenül a kortól és nemtől. Nagyon jó példa erre az utasokat szállító jármű, ott is először le kell szállni, a leszállni szándékozóknak természetesen előnyt kell adni,  és a felszállni akarók csak ezután foglalhatják el a megüresedett helyeket. Egy jó élcű falusi bácsi mondása szerint a kocsmából kifelé igyekezőknek mindig előnyük van, mert nem tudni, nem várja-e az asszony a szegény párát. Lám, már az ősi paraszti logika is mennyire bölcs volt!

Hasonló esetek játszódnak le az ügyintéző ablakoknál is, semmibe véve még a kijelölt diszkrét távolságot is. A jó szándékú jelenlévő a neveletlen viselkedés láttán jobb, ha csendben marad, mert ezzel megkíméli saját magát egy otromba kirohanástól. Gyakori az a magatartás, amikor az utcán a járda egész szélességét elfoglalják a szemben vagy előttünk haladók. Ez főleg az egymás mellett gyerekkocsit toló anyukákra jellemző, akik a nagy csevegésben elfeledkeznek azokról, akik szintén szeretnék közlekedésre használni a járdát. Még sok hasonló példát lehetne felhozni, amelyekkel lépten-nyomon találkozunk, amit a magukat többre tartó, fölényes emberek produkálnak arrogáns viselkedésükkel.

Mindennek a csúcsa a közlekedés. Mennyivel kevesebb emberélet esne áldozatul az autószerencsétlenségeknek, ha mindenki betartaná a szabályokat! A kíméletlen gyorshajtástól kezdve a veszélyes előzéseken át az alkoholfogyasztásig. Tudom, hogy ezzel nem mondok semmi újat. Ezekben az esetekben is nemegyszer az önteltség játszik szerepet. Mert ő megengedheti magának a szabályok be nem tartását, mert drága kocsiban ül. Ki, ha ő nem. Hogy a maga testi épségét nem becsüli, az az ő dolga, de a mások testi épségét és életét veszélyeztetni nincs joga senkinek.

Gyakori példa a gépjárművek meg nem világítása. Vannak esetek, hogy ködös, borult időben is figyelmen kívül hagyják ezt az előírást, és majdnem teljesen láthatatlanná válnak az úti forgalomban. Így keletkeznek a tömeges balesetek. A legkirívóbb  esetek a zebrákon történnek, amikor a kedves gépkocsivezető eljátssza, hogy nem látja a szegény járókelőt. Hogy ezt bizonyítsa, büszkén még a fejét is elfordítja a másik irányba, hogy legyen alibije, hogy tényleg nem látta az átmenni szándékozó gyalogost. Vagy egyszerűen nagy sebességgel áthajt a zebrán. Hasonló magatartással vannak a kerékpárosokkal szemben is, nemcsak a gyalogosokkal.

No végül ne csak bíráljuk a negatív jelenségeteket és magatartást, mert nem minden és mindenki bírálandó. Vannak dicsérendő magatartású egyének, nem is egy, akiknek jellemét nem ferdítette el a siker, a karrier és az anyagi jólét. Emberszámba veszik a  másikat, az úgynevezet szürke kisembert. Legyen az hivatal, közút vagy járda és gyalogos-átkelőhely, segítő kezet nyújtanak annak, aki rá van utalva.                                                                                                                                                                            

          E pár sornak megírásának nem az volt a célja, hogy mindenkit sorban kritizáljon, illetve ócsároljon, hanem a beképzelt tagokra akart egy kicsit rávilágítani, hogy szálljanak magukba és kezdjék el az önvizsgálatot, ha még maradt egy kis lelkiismeretük az önkritikához. Senki, de senki, akármilyen magasba ívelt is a karrierje, ne feledje, hogy honnan jött. Ne szégyellje a gyökereit, a rokonokat és volt barátokat. Vannak nagyon magasra nőtt fák, de egy sem nőtt még az égig. Nem is fognak, tartja a régi közmondás. Ami érvényes a fákra, érvényes a beképzelt, büszke emberekre is. A szerénység nagyon szép erény – sok nagy, híres ember gyakorolta, és még ma is gyakorolja. Igyekezzünk mi is szerénynek,  emberközelinek maradni akkor is, ha sorsunk-karrierünk magasba ível. 

2014. 1. 27.                                                                      Puss Rudolf

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.