Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mikulás voltam

                                                     Mikulás voltam.      

 

                    Az egyik óvoda vezetősége megkért arra, hogy legyek az ovi Mikulása. Annak ellenére, hogy ilyen megtisztelő felkérést eddig soha nem kaptam, tekintettel a kis lurkókra, elfogadtam. Miért ne szereznék egy kis örömet másoknak, ha jómagam is hozzá tudok ehhez járulni?

          Megvirradt az ovisok számára a Mikulás érkezésének napja. Ezen a napon a jelenlevők száma majdnem elérte a teljes létszámot. Ilyenkor nem fáj a torok, sem a hasika, minden O. K. Ami teljesen természetes. 

             A megbeszélt időben nagy titokban megérkezett, ugyan még civilben, a Mikulás az én szerény személyemben. A beöltözködésben az óvoda nem pedagógus személyzete segített. Végül  a vattából készített bajusz és szakáll felerősítése következett, és készen volt a Mikulás-jelmez. Mikuláshoz illő nehézkes léptekkel, kezemben kis harangra emlékeztető csengettyűvel csengetve elindultam az erre az alkalomra rögtönzött kultúrterembe.  

             Belépve az apró, kíváncsi szemek kereszttüzébe kerültem. A szemekből a meghatottságtól, örömtől a félelemig minden  kiolvasható volt, sőt akadtak olyanok is, kiknél – valószínűleg a félelemtől – eltörött a mécses. De hamar feloldódott a hangulat. Elég volt egypár humoros mondat, hogy jó helyen vagyok-e, mire kórusban elhangzott, igen, jó helyen vagyok. A "gyerekek, kit vártok" kérdésre szintén kórusban érkezett a válasz: "A Mikulást!" Erre a Mikulás elpanaszolta, hogy milyen nagy hóviharba került, és majdnem eltévedt. És az egyik vontató szarvasa majdnem lesántul, de végül minden rendbe jött, hála Istennek, megtalálta a helyes utat, és most itt van.

      Következett az ovisok műsora, ami vesmondásból, énekből és táncból állt, ezzel üdvözölték a Mikulást.

       Végre a program várva várt része következett, a Mikulás hozta ajándékok kiosztása. A személyzet két ruhaszárítókosarat hozott be, teljesen megtöltve ajándékcsomagokkal. Az ajándékok szétosztása a Mikulás feladata volt. Egyenként adta át az eléje járuló ovisoknak, és közben pár szót váltott velük. Természetesen mindenki megígérte, hogy szót fog fogadni, megeszi az ebédet és nem fog rosszalkodni sem a tanítás, sem a délutáni pihenő alatt.

      Nincs olyan kosár, aminek a tartalma nem fogyna ki, így volt a Mikulás kosaraival is. Ezzel véget ért a szereplésem, és más már nem volt hátra, mint egy közös fotó. És ezzel indultam volna haza, de az igen megbátorodott ovisok gyűrűjéből nehezen lehetett szabadulnom. Jóleső érzéssel távoztam, hogy sikerült egy rövidke időre boldoggá tennem egy óvoda  kis lurkóit.

 

Somorja, 2013. 11. 4.                            Puss

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.