Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mindenszentek.

                                                         Mindenszentek.

                                   Gondolatok mindenszentek és halottak napján

 

           A távoli múltban a tanult koponyák nagy találékonysággal a nyári időszak elmúlása utáni hónapra helyezték a halottakra emlékezés napját. Ennél alkalmasabb időszakot ma sem találnánk.  Ez az az idő, amikor a végtelen nagy csendben a lehulló falevelek neszét is alig érzékeljük. Vagy amikor a szélsőséges időjárásban a jó gazdi még a kutyáját sem veri ki az udvarra. Igen, ez az elmúlásra emlékeztető időszak, vagyis a mindent letaroló őszi hónapok ideje.

        Ekkor a mindenre hajlandó ember nagy zajjal magához ragadja azt a kis területet is, ahol az év nagyobbik részében csend uralkodik. Ilyenkor a hónapokon át elhanyagolt sírokat is rendbe hozzák, hogy az emlékezés napjára minden rendben legyen. S majd ezer és ezer gyertya és mécses jó voltából fényben úsznak a máskor sötétség alá rejtőzött sírok. (Állítólag a világűrből is észlelhető halottak napja táján a nagyobb temetők által kibocsátott fény.)

     Mindez nagyon szép, dicséretre méltó. De van egy „de”. Tudjuk, hogy minden gyógyszernek van nemkívánatos mellékhatása, és ezen emléknapnak szintén.

     Közismert, hogy ott, ahol sok ember megfordul, sok a konfliktus is. Kezdve a reménytelen szabad parkolóhely keresésétől más apró félreértésekig. A legszomorúbb az egyes emberek viselkedése. Sajnos, sokan félreértelmezik a temetők látogatását. Megfeledkeznek arról, hogy hol vannak, és hogyan kell kulturáltan viselkedni. Nem veszik figyelembe más emberek jelenlétét, akik áhítatosan akarnak elrebegni egy imát az itt nyugvó hozzátartozóikért. Igaz, hogy a családtagokat, hozzátartozókat akkor kell szeretni és tisztelettel körülvenni, amíg élnek. Addig, ameddig ők is mint élők élvezői a mi odaadásunknak és szeretetünknek. De ne feledtesse el a sírhalom a szeretteink iránt érzett szeretet emlékét.

     Legyünk tapintatosak, és halkan társalogjunk, ne legyünk harsányak. Ezt az apró figyelmességet elvárjuk a temető minden látogatójától. Mi szintén megadjuk a tiszteletet az idegen síroknak, amelyeknek hozzátartozóit nem ismerjük.

      Most és mindig legyünk tekintettel mások gyászára és bánatára, legyen az bármikor és bárhol.                                   

  

Somorja, 2013. 10. 14.                        Puss Rudolf

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.