Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nem mindenről az annyit idézett negyven év tehet

Nem mindenről az annyit idézett negyven év tehet

          

           rossz emberi tulajdonságok közé tartozik, hogy mindenre, ami nem jó és nem tökéletes, bűnbakot keresünk. Mi magunk természetesen minden megalapozott vagy nem megalapozott gyanú fölött állunk. A társadalomban is így van. A jelen minden negatív jelenségét a kommunista uralomra igyekszünk hárítani. A bolsevik diktatúra természetesen mély és lassan gyógyuló sebeket hagyott hátra – az emberi kapcsolatokban és hitünk gyakorlásában. Nagyon sokan meghátráltak, és feladták a hitüket. De a többség, mint a kialudt hamu alatt meghúzódó tüzes parázs, várva a kellő alkalmat, úgy várta a szíve mélyén a változást. Ami, hála az Istennek, be is következett. Legyünk őszinték, nem mindenkinek a szájíze szerint. Voltak, akik sokkal, de sokkal többet vártak. Egyik napról a másikra várták a nagy csodát, a földi paradicsom megvalósulását. Az emberek kölcsönösen bíztak egymásban az akkori novemberi napokban. Végre megjött a várva várt szabadság, ami mint az áradat hömpölygött végig országunkon. De mint minden áradat, nemcsak a szépet és jót sodorja magával, hanem természetesen a szennyet is. Így volt ez a politikában és a közéletben is a bársonyos forradalom után. A nagy szabadság, a tolerancia (minden szabad, ami nincs betiltva) nem engedte meg, hogy valaki vagy valami gátat vessen az áramló szennynek. Megjelentek a kalandorok, a minden hájjal megkent éhes kalandorok. De az itthoni szélhámosok hada sem maradt szégyenben, mint a keselyűk, éles szemekkel figyelték, hogy mit tudnak visszaprivatizálni csekély fillérekért. Amit lehetett, becstelen módon mindent szétlopkodtak, természetesen szép szavakkal körülírva. Egyesek a jó modor és az erkölcs elementáris szabályait is sárba taposva fickándoztak a jólétben. Újra felütötte fejét a sovinizmus hétfejű sárkánya.

Hiába lett a karéjnyi pozitív eredmény, ha a sajtó és a szólásszabadság mindent beszennyezett, szabad utat kapott a pornó és az erőszak, durvaság a televíziók képernyőin. Mi haszna a szép szavaknak, ha a valóság gyökeresen más? A jó modort nem tartották követendő példának. Az újgazdagok pimaszsága nem ismert határt. Nem fizették ki a jogos néhány hónapos munkabéreket, felszámolták cégüket, és egyszerűen eltűntek, óriási tartozásokat hátrahagyva. Kell-e ennél negatívabb példa? Vagy erkölcsi rombolás?­ Hol maradt a felebaráti szeretet? Nemhogy a szeretetnek, de még az alapfokú emberi magatartásnak sem felelt meg. Lehet-e erősebb romboló hatása valaminek, mint a rossz példának, mely még az ateista propagandán is túltett? Ehhez még hozzájárul a közmédia közömbössége a valláshoz és a hívőkhöz. A simának tűnő út, mint tudjuk, nem vezet oda, ahova mindnyájan el szeretnénk jutni.

        Az új korszak sok ilyen simának tűnő, de jaj, nagyon csúszós utat kínál, tele a legveszélyesebb kanyarokkal. S szegélyezve a drogoktól kezdve a bűnözés minden fajtájával.

          Mi csak maradjunk a mi jól bevált, kemény, néha nehezen járható utunkon. Ezt az utat és a kitűzött célt a negyvenéves tudatos kártevés sem tudta megsemmisíteni. Tegyünk azért, hogy a mai, sok kárt okozó, hamis, túl engedékeny vagy liberális eszmék se tehessék.

 

Somorja, 2013. 9. 16.

 

                                                                                                                 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.