Nem mindenről az annyit idézett negyven év tehet
Nem mindenről az annyit idézett negyven év tehet
A rossz emberi tulajdonságok közé tartozik, hogy mindenre, ami nem jó és nem tökéletes, bűnbakot keresünk. Mi magunk természetesen minden megalapozott vagy nem megalapozott gyanú fölött állunk. A társadalomban is így van. A jelen minden negatív jelenségét a kommunista uralomra igyekszünk hárítani. A bolsevik diktatúra természetesen mély és lassan gyógyuló sebeket hagyott hátra – az emberi kapcsolatokban és hitünk gyakorlásában. Nagyon sokan meghátráltak, és feladták a hitüket. De a többség, mint a kialudt hamu alatt meghúzódó tüzes parázs, várva a kellő alkalmat, úgy várta a szíve mélyén a változást. Ami, hála az Istennek, be is következett. Legyünk őszinték, nem mindenkinek a szájíze szerint. Voltak, akik sokkal, de sokkal többet vártak. Egyik napról a másikra várták a nagy csodát, a földi paradicsom megvalósulását. Az emberek kölcsönösen bíztak egymásban az akkori novemberi napokban. Végre megjött a várva várt szabadság, ami mint az áradat hömpölygött végig országunkon. De mint minden áradat, nemcsak a szépet és jót sodorja magával, hanem természetesen a szennyet is. Így volt ez a politikában és a közéletben is a bársonyos forradalom után. A nagy szabadság, a tolerancia (minden szabad, ami nincs betiltva) nem engedte meg, hogy valaki vagy valami gátat vessen az áramló szennynek. Megjelentek a kalandorok, a minden hájjal megkent éhes kalandorok. De az itthoni szélhámosok hada sem maradt szégyenben, mint a keselyűk, éles szemekkel figyelték, hogy mit tudnak visszaprivatizálni csekély fillérekért. Amit lehetett, becstelen módon mindent szétlopkodtak, természetesen szép szavakkal körülírva. Egyesek a jó modor és az erkölcs elementáris szabályait is sárba taposva fickándoztak a jólétben. Újra felütötte fejét a sovinizmus hétfejű sárkánya.
Hiába lett a karéjnyi pozitív eredmény, ha a sajtó és a szólásszabadság mindent beszennyezett, szabad utat kapott a pornó és az erőszak, durvaság a televíziók képernyőin. Mi haszna a szép szavaknak, ha a valóság gyökeresen más? A jó modort nem tartották követendő példának. Az újgazdagok pimaszsága nem ismert határt. Nem fizették ki a jogos néhány hónapos munkabéreket, felszámolták cégüket, és egyszerűen eltűntek, óriási tartozásokat hátrahagyva. Kell-e ennél negatívabb példa? Vagy erkölcsi rombolás? Hol maradt a felebaráti szeretet? Nemhogy a szeretetnek, de még az alapfokú emberi magatartásnak sem felelt meg. Lehet-e erősebb romboló hatása valaminek, mint a rossz példának, mely még az ateista propagandán is túltett? Ehhez még hozzájárul a közmédia közömbössége a valláshoz és a hívőkhöz. A simának tűnő út, mint tudjuk, nem vezet oda, ahova mindnyájan el szeretnénk jutni.
Az új korszak sok ilyen simának tűnő, de jaj, nagyon csúszós utat kínál, tele a legveszélyesebb kanyarokkal. S szegélyezve a drogoktól kezdve a bűnözés minden fajtájával.
Mi csak maradjunk a mi jól bevált, kemény, néha nehezen járható utunkon. Ezt az utat és a kitűzött célt a negyvenéves tudatos kártevés sem tudta megsemmisíteni. Tegyünk azért, hogy a mai, sok kárt okozó, hamis, túl engedékeny vagy liberális eszmék se tehessék.
Somorja, 2013. 9. 16.
