Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Az eltitkolt vonatszerencsétlenség

2015.05.13

          A szocializmusban csak pozitív eredményekkel lehetett büszkélkedni. Így megértjük, miért adtak a negatív eseményekről nagyon szűkszavú információt, ha egyáltalán valamit nyilvánosságra engedtek jutni. E szerény írásban majdnem hatvan év távlatából szeretnék megemlékezni egy eltitkolt vasúti szerencsétlenségről.

Csúnya őszi időjárású este volt a pozsonyi vasúti kisállomáson, amely kiindulópontja volt a Csallóközt hosszában átszelő egyetlen sínpárnak. A kora esti órákban induló szerelvény a gyéren vagy egyáltalában meg sem világított, már régen leselejtezett vagonokkal ott várakozott a szokásos mellékvágányon. Várta a munkában elfáradt munkásokat és a szintén ócskavasba illő gőzmozdonyt. Ez volt a valóság nyolc évvel a második világháború  befejezése után azon a napon, amikor a naptár október 5-ét mutatott. Mindennek ellenére a vagonok megteltek utasokkal, minden fapados ülés el volt foglalva. Mi mást csinálhattak szegény utasok, mint hogy gyertyafénynél kártyáztak. A később jövők vagy álltak a folyosókon, vagy az akkoriban az aktatáskát helyettesítő  fakoffereken ültek. Mikor az ósdi mozdony nagy gőzfelhőt pöfékelve végre elindult, pattanásig megteltek a vagonok.

Nyáron a jó időben még a nyitott peron lépcsőin is lógtak az emberek, ami nem volt veszélytelen. Ezeket a helyeket a legközebbi periférián lakó utasok előszerettél használták. (Ezek a települések ma már beolvadtak a fővárosba, és a városi forgalomba vannak bekapcsolva.) Az első két közeli állomáson leszálló utasok után kicsit fellazult a tömeg. Némely addig álló utasok leülhettek. A szerelvény, mint egy horrorfilmben, a gyéren kivilágított misérdi vasútállomásra törtetett előre. E  hosszú állomásra lassabban futott be, mint máskor. Egyszer csak egy rövid, gyors fékezés hallatszott, amelyet vashangú ütközőhang kísért. A vagonok meg-megrázkódtak – megugrottak. Többen az álló utasok közül elestek vagy egymáshoz ütődtek. A csomagtartókból lerepültek a poggyászok és csomagok. A hirtelen leállt szerelvény mozdulatlan maradt. 

A kísérteties csendben csak az őszi szél félelmetes sivítása volt hallható. Valakik kinyitották az ablakot, de csak annyit láttak, hogy a szerelvény jóval hátrább áll, mint szokott. Az alig-alig megvilágított állomásból többet nem láttak. Mivel semmi többet nem tudtak meg, lassan mindenki visszatért előző tevékenységéhez. Az utasok abban az időben szokva voltak a szerelvények ácsorgásaihoz. De a nyugalom csak addig tartott, amíg nem értek vissza azok, akiket a kíváncsiság hajtott, hogy meggyőződjenek róla, mi is történt. Mert igenis történt. Egy személyvonat belefutott egy cukorrépát szállító tehervonatba, amely az egyik vasúti sínpáron vesztegelt. A személyvonatból a két első vagon össze volt törve. A hátsó vagon szabályosan ráfutott az előtte levő szolgálati kocsira. 

Mint ilyen esetekben lenni szokott, több volt a szájtátó, mint a  segíteni kész egyén. Pedig lett volna mit segíteni. A roncsok közül ki kellett volna szabadítani a jajgató, segítségre szoruló sebesülteket, és sajnos, azokat is, akik nem élték túl a szerencsétlenséget. Végre megérkeztek a fővárosból a mentőautók, és kórházba szállították a rászorulókat. Úgy éjfél táján sikerült eltávolítani a roncsokat, és elindult a szerelvény a ma kivételesen türelmes utasokkal. Akadtak, akik a  legközelebbi falukba gyalog indultak el. Hamarább értek haza, mint vonattal.

Másnap alig jelentek meg tudósítások a szerencsétlenségről. Sebesültek és halottak az első két vagonban voltak, akik az életüket vesztették, azok a vagonok peronján már leszállásra készülődő utasok közül kerültek ki. Az akkori sajtó nem közölte a sebesültek és halottak számát. Utánanéztem az interneten, ahol ez áll: 1953. október 5. A Nové Košariská vasútállomáson történt vasúti szerencsétlenség folyamán 9-en vesztették életüket, 17 súlyos és 4 könnyű sebesült volt. Ötvenhét év távlatából egy elkésett főhajtással adjunk utolsó tiszteletet azoknak, akiknek halálát az akkori rendszer eltitkolta.

 

Somorja, 2015. január 24.                                Puss Rudolf

 

 

.

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.