Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Valakinek fejére ragadt a sapkája

     Valakinek fejére ragadt a sapkája.

  Kisiskolás koromban történt, hogy kis csoportban mentünk az utcán, amikor találkoztunk a volt tanító úrral, kinek illemtudóan, mint akkor még szokás volt, köszöntünk. De mindjárt kaptuk a kritikus kérdést, hogy a sapkánk a fejünkhöz van-e nőve, mert nem megfelelően, nagyon kicsit emeltük meg, vagyis nem az elvárt illedelem szerint. És ezzel vétettünk az etika szabályai ellen.

Ma már, sajnos, természetes, hogy az emberek nem emelik meg a sapkájukat, leghamarább nem is köszönnek, legyenek azok kis vagy nagy iskolások. Az emberi társadalomban az ember az embernek vagy embercsoportnak köszön. De nem mintegy, hogyan csináljuk. A szóbeli köszönést kísérő fejbiccentés a nagyon jó viszonyban, közeli kapcsolatban levő ismerőseinknek jár. Ennek változata a mély tisztelettel végrehajtott, tisztelettudó köszönés a felettes személyek irányában.

Van-e nagyobb tiszteletet érdemlő lény, mint a mi Urunk, Istenünk? És mégis őróla feledkezünk meg legtöbbször, amikor a templom előtt közömbösen haladunk el. Elég egy negyedórácskát rászánni arra, hogy megfigyeljük a járókelőket, hányan emelik meg a fejfedőjüket. Nemhogy nem vesszük le a fejfedőnket, hanem még hangoskodunk is, nem törődve vele, hogy ezzel megzavarjuk a bent lévőket, esetleg az istentiszteletet.  Köszönünk akkor is, amikor szakrális épület előtt haladunk el vagy oda lépünk be. Természetesen nem fennhangon, mint ahogy a nyílt utcán az ismerőseinket üdvözöljük. Felszentelt épületbe (templomba) amikor belépünk, diszkréten, halkan, térdhajtással és keresztvetéssel köszönünk. Így van ez a rendjén.                                                                                      

Sohase, sehol se szégyelljük a hitünket, és bátran gyakoroljuk külső megnyilvánulásait, ami abból áll, hogy halk szóval mondunk egy dicsértesséket (vagy hasonló ide illő köszöntést vagy fohászt), amikor elhaladunk egy felszentelt épület vagy más vallási  jellegű, szintén felszentelt alkotás előtt. Miközben, ha fejünkön sapka vagy kalap van, azt tisztelettudóan megemeljük. Még senki sem nem erőltette meg a kezét  azzal, hogy ilyen helyen tisztelettudóan viselkedett. Mi pedig, felnőttek, szülők, nevelők jó szóval hassunk a legfiatalabb és lassan felcseperedő  generációra, hogy elsajátítsák el ezt az alapfokú tiszteletadást még ebben a korban. Járjunk elöl jó példával úgy, mint mindenben, ami jó és erkölcsös.

Somorja, 2014. 2. 3.                           

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.