Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Választások a népi hadseregben a szocialista rendszerben.

   Választások a népi hadseregben a szocialista rendszerben

Igen, a szocialista rendszer uralma alatt is voltak választások. Nemcsak hogy voltak, de mennyire komolyan vették! Nagyon odafigyeltek, hogy mindenki okvetlenül rész vegyen e világméretű nagy akción. Mert a világnak és főleg a Nyugatnak meg kellett mutatni a nép lelkesedését az egyetlen a párt által állított jelöltekért. Hadd meséljek el egy választással kapcsolatos esetet, amikor egy teljes katonai alakulat becsülete forgott a kockán.

  Péntek délelőtt volt, két nappal a vasárnapi választások előtt.  A mi szakaszunk épp a szokásos politikai iskolázáson tartózkodott a politikai oktatóhelyiségben. Személyesen az utolsó sorokban foglaltam helyet. A hátsó sorok kitűnőek voltak a pad alatti kártyázásra, olvasásra vagy éppen egy kis szundikálásra, aminek jómagam is hódoltam. Egyszer csak felcsattant a vezényszó a  felállásra, az ajtóban megjelent a parancsnokunk és a szomszédos vegyészalakulat parancsnoka. Hozzájuk rövidesen alakulatunk vezérkari őrnagya is csatlakozott. Mindenki megszeppent e díszes társaság  váratlan megjelenésén. Valami nagy dolognak kellett történnie, aminek e látogatást köszönhettük. De legjobban én döbbentem meg, amikor a nevemen szólítottak, hogy kövessem őket az irodába. Az agyam lázasan dolgozott, hogy ki vagy kik mit követhettek el a szakaszomból. Az irodába érve felszólítottak, hogy azonnal öltözzek kimenő-egyenruhába, mert kiküldetésre Szlovákiába kell mennem, ugyanis a vegyészalakulat egyik katonája táviratot kapott, hogy meghalt a testvére.

Katonatársunk már a múltban is rossz tapasztalattal bírt, ezért megvárta, míg eltávozik a parancsnok elvtárs, és elment a kaszárnya, vagyis az egész ezred ügyeletes tisztjéhez. Az éppen egy fiatal műszaki hadnagy volt. Ezek nem parancsnoki tisztek voltak, a technikával foglalkoztak, és lényegesen másképp viszonyultak a sorkatonákhoz, sokkal megértőbbek voltak. Most is a rendkívüli esetekre fenntartott igazolásra volt szükség. Katonatársunkat az aláírt és lepecsételt szabadsági igazolással elbocsátotta a testvére temetésére. A botrány másnap reggel pattant ki, amikor a százados elvtársnak az ügyeletes a reggeli jelentésben beszámolt róla, hogy Rigó közkatona még az esti órákban eltávozott a temetésre. A derék, egyetlen hegedűvel rendelkező katonának nem ez volt az első ilyen "hőstette". Ha még este felszállt a pozsonyi gyorsra, lassan már otthon lesz.

Nem katonákra jellemző viselkedés lett úrrá a vezérkaron. Vasárnap itt a választás, és nekünk egy választónk hiányozni fog! Az őrnagy elvtárs bölcs döntése alapján valakit Rigó közkatona után kell küldeni, aki ellenőrzi, hogy a hír igaz-e. Ebben az esetben minden rendben, de ha nem, akkor vissza kell transzportálni az alakulathoz Brünnbe. Ehhez két felfegyverzett katonára lett volna szükség. Az őrnagy elvtárs ezt vagy nem tudta, vagy nagy bölcsen ignorálta. Döntés született, hogy egy altisztet bíznak meg a helyzet kivizsgálásával a helyszínen. Amennyiben a távirat tartalma igaz, a szabadság érvényessé válik. Ellenkező esetben az egyszemélyes patrón visszatranszportálja (arra még Hašek derék katonája sem emlékezett, hogy egy személy legyen a kísérő). A választás személyemre esett, aki az egyetlen Szlovákiából származó altiszt voltam az egész alakulatnál. Ekkor minden gyors folyamatot kapott, és már kint is voltam a vasútállomáson: irány Fülek, hivatalosan Fiľakovo.                                                                           

Megérkezem egy számomra teljesen idegen városba. Nemhogy a várost, de még az ország e részét sem ismertem, soha sem nem jártam ezen a tájon. Elmentem a rendőrparancsokságra, bemutattam a megbízólevelemet, és hivatalos segítséget kértem a tényállás megállapítására és a keresett személy felkutatására. A  rendőrség egyik tagja motorbiciklin elszállított a város perifériáján levő  telepre. A keresett katonát mindjárt megtaláltunk. Elcsodálkozott, hogy miért vagyok itt. Röviden tudattam vele a tényállást és az utam célját. Tudattam vele, hogy mekkora zűrt idézett elő az alakulatnál, és nekem most meg kell állapítani, hogy a testvére halt-e meg. Ővele el lehetett szépen társalogni, annál  kevésbé a nőszemélyekkel, akik érkezésünk láttán szép számmal összefutottak. Ez annyira nem is számított, mint a be nem álló rikácsoló szájuk. Az esetnek a rendőr vetett véget, amikor előrántotta  szolgálati pisztolyát. A fegyver megjelenése mindjárt csendet  teremtett. Végre tisztázódott, hogy van halott, de nem a vérbeli testvére, hanem az unokatestvére. A rendőr szerint, ki a helyi körülmények jó ismerője volt, a köztük létező bonyolult rokoni viszonyokat kicsi jóakarattal még testvéri kapcsolatnak is el lehet ismerni. Mindenki mindenkinek valami úton-módon unokatestvére volt. Újra kitört a siránkozás, hogy legalább a délutáni temetésig maradhatna otthon. Én csak utazzak vissza, majd ő jön utánam. Ezzel a nevetséges ötlettel nem azonosultam, csak nem hagyom lecsukatni magamat! Megegyeztünk a rendőrrel, hogy a belügyi és hadügyi különleges telefonvonalon igyekszem kompromisszumot  kicsikarni az egységünknél Brünnben. Mert se szép szóval, se durva erőszakkal nem értünk volna el eredményt, utóvégre egy utolsó kegyeletadásról volt szó. A parancsokságunk is kissé meglágyult (vagy telefonhívásunktól rádöbbentek a túlkapásukra), és  beleegyezett, hogy a temetésen ma még részt vehet, de a választások kezdetéig meg kell érkeznünk. Katona barátunk betartotta a szavát, és időben jelentkezett a rendőrőrsön, ahol már vártuk. A leghamarabbi késő délutáni vonattal kettecskén elindultunk a kedves kaszárnyánkat rejtő város  felé. Az exportált egyén jól tűrte az éjjelbe nyúló utazást, nagyobb részét átaludta. Nekem bezzeg ébren kellett lennem és figyelnem az átszállásokra. Na, végre megérkeztünk, és átadtam őt a parancsnokának. Szerencsémre jutott még a reggeliből.

Sorakozó, és közösen indultunk leadni a szavazatainkat. A vezérkar és a politikai tisztek nagy megelégedéssel nyugtázhatták, hogy a nép és annak bátor védelmezői egységes összefogással, tüntetve mennek a szavazóurnákhoz. Azt, hogy mennyire szánalmas megoldás árán, lehet, hogy sokan fel sem fogták. Végül is hozzájárultunk a kilencvenkilenc százalékos részvételhez a szavazáson. Az már mellékes volt, hogy az alapfokú katonai előírások betartásának mellőzése árán.

 

Somorja, 2014. 2. 28.                                   Puss Rudolf     

 

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Nincs új bejegyzés.